Romhányi a Rímhányó, szerintem azt nem kell megmagyaráznom, hogy miért szeretem… Használjátok, terjesszétek!... Tovább »
Minden héten megindokolom a választásom, már-már bocsánatkérőn magyarázkodom, mert önkényesen, saját sorrendet állítva válogatok a magyar irodalom jelentős alakjai között. Pedig valójában nem rangsorolok. (Néha talán egy kicsit.) Igazából ha nincs évforduló vagy konkrét inspiráció, akkor csak végignézek a könyvespolcon. Ma ez így történt. Fej-vakarászva végigmértem a könyvtáram és nem ok nélkül, Fekete István regényeit szúrtam ki…. Tovább »
Nagy kedvencem Varró Dániel, a modern Romhányi. Meggyőződésem, hogy verseit azok is szeretik, akik különben nem rajonganak a költészetért. Megérdemli, hogy ő legyen a sorozatban szereplő 13. (szerintem a 13 szerencsés szám). Az idézetet ismét önkényesen választottam… 🙂 Használjátok, terjesszétek!... Tovább »
Sejthető volt, hogy ez a végén így fog kinézni. Gyerek az ölben, macsek a billentyűzeten lazul, közben harci állásban figyeli az egeret… Kellett ez nekem? Mondhatnám, hogy a helyzet depresszívvé tesz és emiatt választottam mára Pilinszkyt, de ez nem igaz. Nagyon is jól szórakozom. Pilinszky pedig bár nem a legderűsebb irodalmárunk, zseniális és épp ezért… Tovább »
Dormol a macsek az ölemben, gyerkőcök (vééégre) alszanak, én pedig azt csinálom, amit szeretek. Rendhagyó módon, nem vasárnap posztolok a magyar irodalom jeles alakjairól, hanem ma. Miért is? A macsek tehet erről is: elmaradt a vasárnapi bejegyzés és ezzel még lógok nektek. Mai témám Ilyés Gyula. Használjátok, terjesszétek!... Tovább »
Vasárnap van, tehát folytatódik A magyar irodalom jeles alakjairól szóló sorozatom. Mai témája Kosztolányi Dezső, akit mindig is egy kicsit magaménak tekintettem származása miatt. A délvidéki irodalmárról szóló tájékoztató lap: Használjátok, terjesszétek!... Tovább »
Általános és középsuliban szavaló voltam, szerettem a verseket és a szereplést is, sőt a díjak után mindig kaptam egy potya ötöst. Szóval kellemest a hasznossal… A memóriám viszont sose volt túl jó, és mindig mindent inkább értelemmel tanultam, így az általam szavalt verseket a közönség általában kissé átköltve hallhatta. Egy alkalommal viszont teljesen elfelejtettem a szöveget…. Tovább »
Csukás István nevének hallatán szerintem nem csak a gyerekek jönnek lázba, hanem minket is elkap a nosztalgia. Dúdolgatjuk a meseslágereket, és sopánkodunk, hogy bezzeg a mi időnkben tudtak rajzfilmeket csinálni… Ki ne imádta volna Süsüt és társait? És a legcsodálatosabb, hogy a fiaimnak is elolvashatom százszor a A kelekótya kiskakast, nem unják meg. Ez a varázslatos Csukás… Tovább »
Mindig is lázadó voltam, ezt az ismerőseim közül bárki tanúsíthatja rólam. Ha valamivel nem egyeztem nem tartottam magamban, változtatni akartam, rögtön. Persze ez a dacosság enyhült bennem az évek során, és mára már hovatovább megtanultam kezelni az indulataimat. Bár én lecsillapodtam, továbbra is szeretem Adyt, a nagy lázadót, a szimbolizmus zászlóvivőjét… A magyar irodalom jeles alakjairól… Tovább »
Kedvenc olvasmányaim egyike az Abigél volt. Szerettem a filmet is, megnéztem legalább ezerszer. Nem kellett leánynevelő intézetbe járnom ahhoz, hogy bele tudjam élni magam Vitay Georgina szerepébe… Lehet, hogy romantikus elgondolásnak tűnik, de egy Abigél szoborra szerintem minden tinilánynak szüksége lenne. Vagy legalább egy Kőnig tanár úrra… A magyar irodalom jeles alakjairól szóló sorozatom második részében… Tovább »
