Sose gondoltam volna, hogy életem egyik legkülönlegesebb élménye a palicsi állatkerthez fog fűződni. Nincs bajom a hideggel és a hóval, de a bezártságot nem tűröm. Ezzel a családom is így van. Így esett meg az, hogy annyira besokalltunk a téltől, hogy mindenre elszántan nekieredtünk tegnap a világnak. A 2-3 fok melegnek tűnt a fagyok után és még a szitáló eső sem zavart minket. Állatkertbe mentünk… Voltatok már egyedül (családdal) olyan 15 hektáros területen, ami tele van vadállatokkal? Szemerkél az eső, a csendben csak az állatok hangját (és a családod kiabálását) hallani. A növények fakók, de ez csak még jobban kihozza a váratlan látogatókat meghökkenten figyelő állatok természetes színét.
Igaz, hogy az állatok nagy része nem látható, de a többi ezáltal csak még jobban kifejezésre jut. Olyan dolgokat vettünk észre, amit régi látogatásaink alatt sosem. Elcsevegtünk a vidrával, bújócskáztunk a csimpánzzal, akaratunkon kívül fölbosszantottuk a bivalyt, szemeztünk a tigrissel és az oroszlánok olyan hatással voltak ránk, hogy indulás előtt a hideg ellenére még egyszer vissza kellett mennünk elbúcsúzni.
Ha különleges élményre vágytok addig menjetek, amíg nem süt ki a nap! 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: