Minden héten megindokolom a választásom, már-már bocsánatkérőn magyarázkodom, mert önkényesen, saját sorrendet állítva válogatok a magyar irodalom jelentős alakjai között. Pedig valójában nem rangsorolok. (Néha talán egy kicsit.) Igazából ha nincs évforduló vagy konkrét inspiráció, akkor csak végignézek a könyvespolcon. Ma ez így történt. Fej-vakarászva végigmértem a könyvtáram és nem ok nélkül, Fekete István regényeit szúrtam ki. Előre tettem ezeket a könyveket, titokban abban bízva, hogy nagy-fiam előkapja az egyiket és arra kér, olvassam fel neki… Tudom, kicsit türelmetlen vagyok néha, nincs még három sem és én a Bogáncsot olvasnám már neki. De hadd legyek már egy kicsit én is önző…
Használjátok, terjesszétek!