A napokban több dolog is eszembe jutott, amiről írhatnék nektek. Amikor belefogtam a blogolásba megfogadtam magamnak, hogy feljegyzem az ötleteket és ha rögtön nem is, utólag kivesézem a feljegyzett témákat. Lelkiismeretes ember lévén ezt a fogadalmat hova-tovább be is tartom. De időközben egyre hosszabb lesz a lista, én meg még egy témát sem dolgoztam fel. Miért is van ez? Vagyis miért nem szoktam hosszú bejegyzéseket írni? Nem azért mert nem szeretek írni vagy nincs miről, hanem mert fél kézzel macerás. Fél kézzel? Igen, az egyiken mindig ott pihen (alva vagy ébren) 3 hónapos kisfiam. Komolyan veszem a kötődő nevelést, ha akarom, ha nem… De ez a körülmény még jobban motivál, mert minden alkalommal, amikor játékot készítek vagy ötleteket adok arra hogyan lehetne feldobni a klasszikus tanórát, akkor azt kicsit magam és a fiaim miatt teszem.
Magam miatt, hogy szülőként, majd ha eljön az ideje, ne legyen olyan stresszes a suli, a fiúk miatt hogy élvezzék a tanulást… Igaz, nincs még két hónapja sem, hogy beindítottam a Papírsárkányt, de úgy érzem, hogy már most megérte. Hamarosan eléri az ezret azoknak a száma, akik az oldalról töltöttek és több pozitív visszajelzést kaptam tőletek.
Őszintén szólva, azt még mindig várom, hogy valamelyikőtök felkeressen egy konkrét ötlettel, hogy azt mondjátok: “Klári, tök jó lenne egy program erre és erre a tananyagra!”. Fölírnám a listára és mielőbb sorra venném, mert ti, tanárok vagytok ott az órán, ti ismeritek a tananyagot és a diákok képességeit. Én a tervező vagyok. Addig is folytatom a sort a listámon szereplő ötletekkel…
U.i.: A mai irodalmáros bejegyzés elmarad(vagyis halasztódik a jövő hétre). Van ám kifogásom is: egy kiscicával bővült a família! Galagonya háromszínű, cuki és persze nagyon okos… A jövőben ha nem lesz gyerek a kezemben, akkor jöhet a macska. Na, nem baj, ígérem ennek ellenére igyekszem majd gyakrabban írni.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: